Áruházban, utcasarkon áll a mi emberünk
Nézzük félve, tartózkodva, és szólni nem merünk
Beindítja a gyermekkori, élénk fantáziát,
Pénzért vajon, vagy jótettekért osztja az ambróziát?!
Megkérdeztem én is anno, a felsőbb hatalmat
Igénybe vehetem-e ezt a csábító alkalmat?!
Belső kényszer vagy ösztön ami hozzá sodort
De úgy döntöttem kérek egy cukrot a Mikulás Bácsitól!
Refrén:
Hová lettek az ünnepek, Télapó maradt részegen
Hová lettek a magyar hősök, elment Toldi, vissza nem jön
Lopunk mindent Amerikából, jön a piros a kocsmából
Összeesküvés, Összeesküvés, Összeesküvés, Összeesküvés
A szakáll mögé nézni biztos félelmetes
Egyértelmű hogy ez az alak mindenhol nem lehet
Tíz év alatt fájó titok mi körbefonja őt
Biztos este ő is kerget 1-2 furcsa nőt
Áruházban, utcasarkon áll a mi emberünk
Munka után egyszer ő is hazakerül
Ledobja majd a rőt, plasztik szakállát
És két sör között elránt egy finom gyógypipát.