Állj!
Rómeó Vérzik
Már rég nem látom azt a tüzet,
Amitől mi mindig mások voltunk.
Számunkra nem volt határ,
Csak kicsi ez a világ,
Te mégis minden álmunkat a szemétbe dobtál.
Belőled már nem maradt meg semmi!
Refr.:
Állj!
Nekem ez nagyon fáj!
Te egy hülyének néztél, pedig én voltam az, akire mindig számíthattál!
Figyelj rám!
Nekem ne mondd már!
Én védtelek akkor is, mikor hátba szúrtál!
A sötét ha lehúz a mélybe,
Én ott foglak várni,
De hiába akarod, én már nem tudlak kihúzni.
Azon az úton, amin jársz,
Neked nem terem világ
Ami fontos neked,
Te azt is eldobnád!
Mert belőled már nem maradt meg semmi!
Refr. 2x :
Állj!
Nekem ez nagyon fáj!
Te egy hülyének néztél, pedig én voltam az, akire mindig számíthattál!
Figyelj rám!
Nekem ne mondd már!
Én védtelek akkor is, mikor hátba szúrtál!
Most már tényleg
Refr.:
Állj!
Nekem ez nagyon fáj!
Te egy hülyének néztél, pedig én voltam az, akire mindig számíthattál!
Figyelj rám!
Nekem ne mondd már!
Én védtelek akkor is, mikor hátba szúrtál!
album címe: Hadd égjen!
megjelenés: keressük!
hossz: 3:30
kiadó: Edge Records
zeneszerző: Vörösmarti Imre
szövegíró: Kovács Koppány
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 8047