Álmatlan az éjszakám, mert hiába várlak,
Hányszor mondtad: nem hiszel, soha senki másnak.
Vakon hittem abban, soha nem lesz másképp,
Mért kellett hát neked ez a csalfa játék? E lelketlen játék.
Csordultig van a pohár, csordultig a szívem,
Keserűség járja át, reménységem nincsen.
Hívlak mindig vissza, de hiába várom:
Tudom, hogy már nem lesz senkim a világon, senkim a világon.