Amikor még együtt jártunk, választottunk közösen csillagot.
Olyan szép volt az a csillag, égő fénnyel csak nekünk ragyogott.
Beragyogta az életem, örök reményt adott a lelkembe,
De lehullott az a csillag, sötét felhő borult életemre.
Elmentél te nagyon messze, emlékeid bennem még itt élnek.
Halványabb lett már a fénye, mégse tudlak elfeledni téged.
Fent vagy már a magas égben,
álmaimban mindig itt vagy vélem,
Küldjél hozzám egy csillagot,
amíg élek, hadd ragyogjon nékem!