Egy májusi délutánon, amikor a szép szemedbe néztem,
Az arcodnak mosolyában legszebb tavaszt, boldogságot véltem.
Te lettél az üdvösségem, az életem leggyönyörűbb álma,
Úgy érzem, hogy csak te lehetsz mindörökre a szívemnek párja.
Kiskertünknek rózsái közt hallgatom már a te csengő hangod,
Milyen jó, hogy engem szeretsz, minden este százszor is elmondod.
Virágbontó kikeletkor kéményünkre gólya rak már fészket,
Szerelmünknek rózsafáját megáldotta ez a csodás élet.