Elhagyott a jó szerencse, de én azért nem búsulok miatta,
Nem bánom én, hogy az utam a Rozika mindörökre kiadta.
Van más párom, akivel már szüret után megtarthatjuk a lagzit,
Mert én végre megtaláltam azt az egyet: szívem szerint, igazit!
Lesz is akkor dinom-dánom három napig, eszem-iszom rogyásig,
És hajnalban majd megszökünk, asszonyom már nem lehetne a másik.
Szép a világ, igaz párom úgy tekint rám, ahogy kell az urára,
Szeretem is, jól van Rozi, fütyülök én már a régi babámra!