Kóborolt a lelkem vadvirágos réten,
Azt hittem, a rózsa tövis nélkül terem.
Mikor megláttalak, zongoránál ültél,
Naponta énhozzám szépen énekeltél.
Az én szívemet te mégis összetörted,
Olyan messze mentél, lesz-e visszajötted?
Az emléked itt él mélyen a lelkembe',
Énekelsz, mint régen, szépen a fülembe.