Mennyi fűszál, mennyi virág terem kint a réten,
Annál is több magyar nótát dalolgattunk régen.
Hej! Akkor még tárogatón, hegedün szólt a szép magyar nóta!
Most pedig már egyre halkabb, nótát fülünk ritkán hallgat, mintha minden húr elszakadt volna!
Búfelejtő régi nótát nem hallunk már régen,
Öreg pásztor dalolja még kint a rónán szépen.
Lelkünkben él, ott születik, ott is marad, akárhogy van tépve!
Nem lesz soha tűnő álom, míg madár szól a rónákon, mert a szíveinkbe van már vésve!