A pápai kislány sétál a főutcán, szerelemtől piroslik orcája.
Szívében a remény, hogy barna legény hamarosan tartja két karjába'.
Az első csók után, aranyló napsugár költözött a szerelmes szívébe,
Megtalálta párját, igaz boldogságát, barna legény csillogó szemébe'.
A pápai kislány nem jár már az utcán, gyűrűt húztak a kicsi ujjára.
Barna legény adta, mindjárt fel is kapta, szerelmesen ölelő karjába.
Ugye, milyen csudás édesen, kettesben reggel-este /a/ csókokat cserélni,
Ugye, hogy milyen jó, ugye, hogy milyen szép egy valakit így szívből szeretni!