De szeretnék madár lenni, jegenyefa magas tetejében,
A szívemből dalolnék én, meghallanák odafent az égben.
Eldalolnám bús nótámat: velem együtt sírna még az ég is,
Halvány orcám csókolgatná, megsajnálna tán a kósza szél is.
Ne jajgassál te hűvös szél, dalold vélem keserű nótámat.
Segíts nékem megkeresni messzire ment hűtlen, szép rózsámat!
Úgy itt hagyott, azt sem mondta: Isten veled szerelem világa!
Mind letépte a rózsámat, nem maradt más, csak a hervadt ága.