Üres szülői ház, nem lakja már senki,
Mégis milyen jó úgy néha oda menni.
Hófehér falakon kopott, ságult képek,
Boldog gyermekkorról sok szépet mesélnek.
Hosszú keskeny udvar korhadt galambdúccal,
Öreg szőlőlugas egy kerekes kúttal.
Valaha akácos volt a kert végében,
A ház lakói már künn a temetőben.