Volt egy nóta, régi nóta, valamikor az apánk dalolta,
Ha felcsendült az ajkáról, könnyek hulltak mindig az arcunkra.
Sírva húzta a prímás is, zokogott az öreg hegedűje,
Siratott egy szegény asszonyt, kinek ő volt egykor szemefénye.
Az a nóta elfeledve, az sincs, aki nekünk eldalolja.
Híres prímás eltemetve, vonójával csendes sírhalomba.
Jó apánk is rég ott pihen kis falunknak temető kertjében,
Azt a nótát, régi nótát együtt mondják odafent az égben.