Dorozsmai Pista:
Az égre kékes fátyolt sző az alkony,
A vén toronyban kong az estharang.
Kicsiny kezed titokban fogva tartom,
Úgy reszket itt, mint hófehér galamb.
Pünkösdi Kató:
A jázmin illatát
Szitálja ránk a szél,
Szívünkbe tiszta vágy,
Tündér varázsa kél.
Együtt:
Lelkem ujjong, mégis fáj,
Régi dalt zenél a táj.
Dorozsmai Pista:
Most, amikor minden virág nyílik,
Orgonától a kis gólyahírig,
Mikor vége van a fagyos télnek,
Amikor a fecskék visszatérnek,
Most, amikor a természet éled,
Valahára boldog leszek véled,
Megölelném az egész világot,
Néked adnám mind-mind a virágot.
Komisz, bohém vagyok, hát mit tagadjam?
De esküszöm most itt, e kispadon,
Hogy szívem rejtekén tiéd maradtam,
És már tiéd leszek csak, angyalom!
Pünkösdi Kató:
Enyém lennél, enyém?
Ne is mondd, Pistukám,
Oly bűvös, szép remény,
Jobb el se hinni tán!
Együtt:
Így leszünk, már mindig így,
Holtomiglan, holtodig.
Most, amikor minden virág nyílik,
Orgonától a kis gólyahírig,
Mikor vége van a fagyos télnek,
Amikor a fecskék visszatérnek,
Most, amikor a természet éled,
Valahára boldog leszek véled,
Megölelném az egész világot,
Néked adnám mind-mind a virágot.
Dorozsmai Pista:
Mesebeli kis harang,
Csend a csenden át,
Lopd szívünkbe, gingalang,
A tavasz dalát!
Pünkösdi Kató:
Csingilingi boldogság
Halkan muzsikál.
Együtt:
Csak mitőlünk soha el ne válj!