Kártmen:

Minden nap ugyanúgy csípi az arcom a hajnal
A lélegzetem visszatartom
A fejem lehajtom és kérdőn tekintek
Rátok a metrón, mint a heringek
Életutnt arcal, üveges szemmel
Nálunk minden nap így fest a reggel
Elveszett sorsok, miért várjuk a hajnalt?
Nem látszik a fény, ahol betemet az aszfalt
Blokkokba szorult sok emberi lélek
Mert olyan itt az élet hogy el se hinnétek
A fedél alatt megreked a mosoly
De mindig tudom legalább az enyém marad

Dénekes:

Hova tűnt az emberek embersége?
Mondd, kihez fordulsz, ha már mindennek vége?
A család, egy barát, vagy a pia nyújt támaszt?
Gyere velem, keressük együtt a választ!
Behunyom a szememet, mert vakít a nap,
Az is zavar hogy a tévében csak vakítanak
Az őszinte szavakat megtarthatod magadnak,
Csak a hazugok akik talpon maradnak
Vagy nagyapáid ilyen országot álmodtak
Ahol azokért dolgozol akik csak meglopnak?
Megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel!
Te éhezel amíg más segélyből ebédel
Ilyen országból nem kérek kóstolót
Ahol megkéselhetnek egy profi sportolót
Hagyjuk az egészet, szóra sem érdemes
Bár tudom, hogy fáj, mégis várom hogy rám nevess

Reggie:

A nap lassan átúszik a hideg éjszakába
A cigimet pöckölöm, csak az ujjam ne fázna
Az üvegem nyakán még szorítók féktelen
Kezemmel markolom álmaim, érettem
Ne ejtsetek könnyet, egy palackba zártak be
Lázadó lelkem nem, testem törhette meg
Csak a szétmálló mesevilág szúette,
Mellénye recseg, Bábelként dől össze az ország,
Már száz sebből vérzik, szívét tőr döfte
Vérvörös szemekkel fakul szinte vakon
Az ablakokon át kérdő, jövőbe meredő,
Tekintetek sokaságágából szent őserdő
Fái közt bolyongok a lábam lélekvesztő
Egy ingoványba tévedtem be,
Zenébe folytva bánatom,
Van még pár sorom,
Hozzá pár söröm
...


Deniz:


Refrén:

Ez a szegények zenéje, lefekvés előtt anyu mindig elmesélte,
De nem kellett soha a királylány, csak hogy itt légy és vigyázz rám.

Ez a szegények zenéje, lefekvés előtt anyu mindig elmesélte,
De nem kellett soha a királylány, csak hogy itt légy és vigyázz rám.

Ez a szegények zenéje, lefekvés előtt anyu mindig elmesélte,
De nem kellett soha a királylány, csak hogy itt légy és vigyázz rám.

Ez a szegények zenéje, lefekvés előtt anyu mindig elmesélte,
Nekem mindig elmesélte, ez a szegények zenéje.

Deniz:

Az élet, keményebb lett mint a szikla,
Már a hét éves öcséd is szívja,
Ennyire tellett az emberektől,
Hogy semmit csináltunk a rengetegből,
Ez renget meg öl, álljál fel újra,
A kést a zene a szívembe szúrja,
Ez egy túra a világ hegyein,
Bolygók völgyein látnak a szemeim.
Ne bújj el, kérlek idő nem múlj el,
Hogy itt legyen mindig az emlék, húzz el,
Vissza a múltba a kezdetekhez,
Lassabban mondom, hogy jegyzetelhess.
Kevés a sok, ide kell a minden,
A barót a számokban soronként hittem,
A fejemben tartom, ha el kell vinnem,
Pár karcos lemez, én ennyire vittem.

Refrén:

Ez a szegények zenéje, lefekvés előtt anyu mindig elmesélte,
De nem kellett soha a királylány, csak hogy itt légy és vigyázz rám.

Ez a szegények zenéje, lefekvés előtt anyu mindig elmesélte,
De nem kellett soha a királylány, csak hogy itt légy és vigyázz rám.

Ez a szegények zenéje, lefekvés előtt anyu mindig elmesélte,
De nem kellett soha a királylány, csak hogy itt légy és vigyázz rám.

Ez a szegények zenéje, lefekvés előtt anyu mindig elmesélte,
Nekem mindig elmesélte, ez a szegények zenéje.