“A szesz mindenható Istene,
Gyújtson világosságot elborult, torz agyunkban,
És az alkohol fényesedjen,
Tévútra futott alantos életünk,
Viráguló csillagösvényein!”
Az alkoholisták fekhelyén,
Üveg hegyek tetején,
Cseresznyefám tövében,
Iszogatunk serényen!
A kocsmából hazafelé tartottam éppen,
Mikor váratlanul, átestem egy kerítésen!
Azon elmélkedtem, éppen, hogyan jutok haza,
A pofámból aktívan áradt a szesz szaga!
A talaj egyre jobban mozgott alattam,
De én kitartóan tovább haladtam!
Aztán eszembe jutott, hogy milyen fáradt vagyok,
Majd a gravitáció magával ragadott!
Kényszerpihenőt tartottam egy fa tövében,
És a fáradságtól hamar elpilledtem.
Azt álmodtam, hogy vendég vagyok, és fizettek egy kört,
Üvöltök a csaposnak hogy: Hozz egy szatyor sört!
Nagy nehezen felkeltem, és összeszedtem magam,
Instabil lépésekkel folytattam az utam!
Jól látható rajtam, hogy az alkohol meggyötört,
A pofátokba üvöltök hogy: Hozz egy szatyor sört!