Édesanyám kiskertjében kinyílott a rózsa.
Jaj, de régen nem voltam én otthon, évek óta.
Hej, de sokszor elhullatta az akác a szirmát,
Édesanyám nem sokára visszajövök hozzád.
Elmondok majd sorban néked mindent, amit érzek,
Most tudom csak, messze töled, mily nehéz az élet.
Bármerre is járok-kelek, mindig téged látlak,
Olyan szíve nincs senkinek, mint Édesanyámnak.
a dal folytatása:
Édesanyám kiskertjében hervadnak a rózsák
itt hagyom a kicsiny falum nemsokára én már
búcsúzik a fecske madár búcsúzik a lekem
mire megjössz fecske madár eltemetnek engem
tavasszal a fecske madár párjával tér vissza
vihar verte kicsiny fészkét párjával javítja
nincs már nékem boldogságom nincs már nékem álmom
kisírt szemü édesanyám én csak őt sajnálom