Hogyha akkor mondod, csak egyszóval mondod, ott maradok nálad.
Ablakodnál várva, nem dobom a sárba az őszi rózsákat.
Olyan kihalt minden, tenélküled kincsem, gyere vissza párom!
Ne gondolj a múltra, kezdjünk mindent újra, egyetlen virágom.
Hervadt sárga lombok takarják az utat, melyen hozzád járok.
Mohafedte fák közt, piciny lábad nyomát mégis megtaláltam.
A sok kedves emlék, ugye, visszajön még, szeretni fogsz újra?
Milyen jó is lenne, ha szívünk szerelme soha el nem múlna.