Elmentél. Itt hagytál nyakig ülve a szarban.
Itt hagytál. Elmentél, pedig én sem így akartam.
Megtörtént: átvertél. Elszaladt veled a ló.
Most minden más. Semmi nem vár, de nekem így is jó.
Ref1:
Nem kell a béke. Nem kell a nyár.
Nem kell a barátságod. Nincs út vissza már.
Nem kell a pénzed. Nincs szükségem rád.
Nem kell, hogy megjátszd a sértett kispolgárt.
Feldobtál, de mindegy már. Hasra estem a porba.
Elmentél. Más lettél. Beálltál te is a sorba.
Biztattál. Megkértél, hogy segítsek, ha baj van,
De ellöktél. Elszöktél. Itt hagytál a szarban.
Ref2.:
Nem kell, hogy rám nézz. Nem kell, hogy érts.
Nem kell, hogy szeress. Nem kell, hogy vérig sérts.
Nem kell, hogy biztass. Nem kell, hogy óvj.
Nem kell, hogy szemközt köpj, és nem kell, hogy megrój.
Megszöktél. Nem jöttél. Hiába vártam rád.
Nem tudtam, de látom már, hogy mekkora segg a szád.
Átvertél. Becsaptál. A szemembe hazudtál.
Ezek után benned én soha nem bízom már.
Ref3.:
Nem kell, hogy érezd. Nem kell, hogy lásd.
Nem kell, hogy törődj velem. Nincs szükségem rád.
Nem kell, hogy rám nézz. Nem kell, hogy mellém állj.
Nem kell, hogy szánjál. Nem kell, hogy sajnálj.
Ref+.:
Mostantól kezdve a magam útját járom.
Mostantól kezdve, ha leköpsz, azt sem bánom.
Mostantól kezdve nincs szükségem rád.
Mostantól kezdve senki nem kell már.
Ref4.:
Nem kell, hogy rám nézz. Nem kell, hogy érts.
Nem kell, hogy szeress. Nem kell, hogy vérig sérts.
Nem kell, hogy érezd. Nem kell, hogy lásd,
Nem kell, hogy törődj velem. Nincs szükségem rád.