Hulló csillag voltál, csak ritkán ragyogtál,
Nagy bánatot hoztál, fájdalmat okoztál.
Pedig nem is régen, életemben nékem,
Reménységem voltál, aztán kikacagtál, hűtlenül elhagytál.
Nem ragyogsz már többé, nem fénylesz örökké,
Elmúlt a varázsod, hiába is várod.
Hogy tündökölj újra, s én eléd borulva,
Úgy mint akkor régen a csókodat kérjem, szíved ne reméljen!