Késő őszi szellő ne kérdezd hol jártam,
Mond el néki, hogy én mindig reá vártam.
Kopogtass be halkan, egy édes kislánynak,
Akit úgy szeretnek, akit úgy imádnak!
Mond el én küldtelek, őszi felhők szárnyán,
Vigasztald helyettem, ne sírjon magányán.
Súgd meg, hogy nem soká hozzá visszatérek,
Szívem érte dobog, s csak Ő érte élek.
Hogyha sírni látod, töröld le a könnyét,
Vigasztald nótával, minden fájó percét.
Mond el néki százszor, hogy szép lesz az élet!
Őszi lomb hullással: nem ér minden véget!