Maga az a hűtlen asszony, akinek a vétke,
Hogy a szívem mindig vérzik, mert széjjel van tépve.
Mert mindenütt magát látom, az utcákat sírva járom,
Fáj ez a nagy vétek, fáj a vesztett boldogságom, -amit széjjel tépett.
Maga az a hűtlen asszony, akinek nincs lelke,
Rossz kedvében volt az Isten mikor teremtette.
Maga miatt senki lettem, mindent, mindent elvesztettem,
Csak rossz jutott nekem, és én mégis százszsor áldom,
-akárhogy bánt vélem.