Megköszönök mindent néked, kedvességet, sok-sok szépet,
amit adtál, s jelenti a világot.
Mit adhatok én tenéked, hozzád illő szép emléket, talán kint a mezőn nyíló virágot...
Gyöngyvirágok, kék ibolyák, pipacsok és margaréták mondják el azt helyettem, hogy szeretlek...
Reggel-este, éjjel-nappal, hívogató szép szavakkal, mindenhol és mindig téged kereslek.
Falevelet visz a szellő, nékünk is majd egyszer eljő az az idő, amikor majd elválunk,
Amikor már kint a réten, virágok közt kéz a kézben, ölelkezve soha többé nem járunk.
Gyöngyvirágok, kék ibolyák, pipacsok és margaréták mondják el majd helyettem, hogy szeretlek...
De ne kérdezd a virágtól: ibolyától, gyöngyvirágtól, hogy hol vagyok, mert azok nem felelnek.