Verse:
Lepkét kergetett, két kis rossz gyerek,
arcukat a szél pirosra fújta.
El sem képzeled, hányszor kértelek,
szaladjunk a réten együtt újra.
Jött egy furcsa nap, jött egy pillanat,
tőled tudtam meg, hogy felnőtt lettem.
Évek múltak el, itt voltál közel,
érintésed boldoggá tett engem.
Refrén:
Hullanak, a csillagok ősszel, hullnak a nyári idők,
rágondol néha az ember, hogy is volt azelőtt.
Hullanak, a csillagok ősszel, hullnak a nyári idők,
Sápadnak a régi emlékek, már alig hihető.
Verse:
Legszebb perceink, emlékére hint,
az esti szellő porszemekből ruhát.
Észrevétlenül, ismeretlenül,
egymás mellet megyünk most már tovább.
Refrén:
Hullanak, a csillagok ősszel, hullnak a nyári idők,
rágondol néha az ember, hogy is volt azelőtt.
Hullanak, a csillagok ősszel, hullnak a nyári idők,
Sápadnak a régi emlékek, már alig hihető.