[Tibbah]
Én nyitott szemmel alszom, mint a szellem figyelő
A testem az álmoknak ideális temető
Tiszta voltam belül, mint a szűz lepedő
De nagyot fordul a világ, míg az ember felnő
Vigyázz, túl piszkos a tánc
Ki kéne törni, de csak feszít a lánc
Az élet egy lábos, miről pattog a zománc
Csak ritkán jár rám nézni a tiszta románc
Magamba szívom a városi poklot
Kaparom a bankót, fizetem a blokkot
Elvégzem a munkám, másnak a hasznot
De turnén a D-vel felgyújtom a placcot
Te is mozdulnál, de eddig csak ültél
Én elmondom helyetted, amit magadba gyűrtél
Ne legyél bábú, most már eleget tűrtél
Mert vége lesz a dalnak, aztán semmit nem éltél
Amit a jóból látok silány töredék
Navarone ágyúiban én vagyok a töltelék
Üres galériámba képeket töltenék
De nincsenek pillanatok, csak poros törmelék

[Deego]
Te csak meredten állsz, melletted szalad a táj
Ahogy új élet indul lent kidőlnek a fák
A világ nem vár, nélküled forog tovább
Csak száguldunk át a gondok folyamán

Te csak meredten állsz, melletted szalad a táj
Ahogy új élet indul lent kidőlnek a fák
A világ nem vár, nélküled forog tovább
Csak száguldunk át a gondok folyamán

[The Steve]
Úgy megyek át a szakmán, mint az úthenger
Nekem se album, se kiadó ez bootleg rap
Rég késő, nem lesz beef, hozom a békét
Nagyapámra 2, hallgasd meg a végét
Eltakarom a napot, mint a fekete felhő
Nem válogat az élet, arra uszít, hogy felnőjj
Mit tudsz te rólam? Meg arról, amit megjártam?
Égek belül, mint a benzin a verdámban
Évek óta odateszek, de a felét nem érted
Két dolgot utálok, téged, meg a zenédet
Elégett gyerekkor, a holnap hol van?
Éreztem, hogy mennem kell, dobbantottam
Elszálltam párszor, láttam mindent, hidd el
Volt akit a drog, volt akit a rendőr vitt el
Voltam odalent, ahol nem süt a nap fénye
Enervált közeg itt a pénz, megy a harc érte
Egy élet, nincsen másik, menni kell nincs másik
Mindet kívánok, akarok, mert nincs másik
Minden nap, minden perc, itt minden rólunk szól
Mindig mondom, megváltozok holnaptól
Alulról jövök, mint az utcáról a kölykök
Élek ahogy élek, úgy halok ahogy döntök
Bárkit kipörgök, maga vagyok az ördög
Egó és közhely így forog velünk a Földgömb

[Deego]
Te csak meredten állsz, melletted szalad a táj
Ahogy új élet indul lent kidőlnek a fák
A világ nem vár, nélküled forog tovább
Csak száguldunk át a gondok folyamán

Te csak meredten állsz, melletted szalad a táj
Ahogy új élet indul lent kidőlnek a fák
A világ nem vár, nélküled forog tovább
Csak száguldunk át a gondok folyamán


Már megint belassultam, nézem az órát, hogyan pereg
Üldözi a kicsi a nagyot, pedig a pálya, marad kerek
Mi is ilyenek vagyunk, mindenkinek kiosztott a szerep
Van kit mindenki meggyűlöl, míg mást mindenki megszeret
Én másképp élem meg a napokat
Egyszer én vagyok ki védi, máskor én vagyok ki adogat
Hogy ha tudnám még mit tartogat
Talál nem mérném már a perceket és nem mérném már napokat
Mit ér az ember céltalanul? Mondd!
Neked kihívást jelent, vagy inkább torlasz csak a gond?
Neked mit számít ki-mit mondott, rólam, rólad
Hisz legvégül saját magad maradsz a legjobb megmondója
Annak ki vagy, igazán csak ez számít
Hisz önmagunk tükörképe, majd mindig falhoz állít
Aki mindig farsot állít, azt egyszer utoléri
A saját sorsa és hidd el nem kíméli
Nem! Hidd el az ember már csak ilyen
Nem érdekli ki vagy, csak azt nézi, hogy milyen
Így lesz a nemből igen, az igenből nem
Így lesz mosoly az arcon, vagy könnyes a szem


Te csak meredten állsz, melletted szalad a táj
Ahogy új élet indul lent kidőlnek a fák
A világ nem vár, nélküled forog tovább
Csak száguldunk át a gondok folyamán

Te csak meredten állsz, melletted szalad a táj
Ahogy új élet indul lent kidőlnek a fák
A világ nem vár, nélküled forog tovább
Csak száguldunk át a gondok folyamán

Te csak meredten állsz, melletted szalad a táj
Ahogy új élet indul lent kidőlnek a fák
A világ nem vár, nélküled forog tovább
Csak száguldunk át a gondok folyamán

Te csak meredten állsz, melletted szalad a táj
Ahogy új élet indul lent kidőlnek a fák
A világ nem vár, nélküled forog tovább
Csak száguldunk át a gondok folyamán