Postakocsis
Hollós Ilona
a trojka csendesen halad.
A bús kocsis dúdol magában,
és nagy fejével bólogat.
Mi bánt, mit búsulsz úgy barátom? -
az utas szólt: Beszélj, mi lelt?
A szíved szomorú, azt látom,
no, mondd, mi keserít így el?
(A szíved szomorú, azt látom,
no, mondd, mi keserít így el?)
Hej, jó uram, közel egy éve,
egy éve szeretek egy lányt.
A földesúr szidalmaz érte,
én tűröm azt, hogy egyre bánt.
Ma van Karácsony éjszakája,
a lány már nem lehet enyém.
Egy gazdag szemet vetett rája,
de ő nem lesz boldog, szegény.
(Egy gazdag szemet vetett rája,
de ő nem lesz boldog, szegény.)
Lenézett durva ostorára,
letette, s elgondolkozott.
No, állj meg agyonhajszolt pára! -
szólt még, és sóhajtott nagyot.
(No, állj meg agyonhajszolt pára! -
szólt még, és sóhajtott nagyot.)