Ne mond el senkinek ezen a világon,
Hogy én bolondultam utánad a nyáron.
Hogy én szerettelek valamikor régen,
Mikor virág nyílott künn a tarka réten, a pompázó réten.
Könnyeim hullatva járok most felétek,
Úgy nézem ablakod, kicsiny kertecskédet.
Tudom nem szerettél, hazug volt beszéded,
A csókod méreg volt, mégis szeretnélek, sose felednélek.