Nem sírok én teutánad, csak a szívem fáj még.
Úgy járok az utcátokban, mint egy kósza árnyék.
Elneveztek az emberek világ bolondjának,
Pedig-pedig a szívemet, a lelkemet öli meg a bánat.
Szépen él a dalos madár, röpül ágról-ágra.
Estére a fészkére száll, várja őt a párja.
Mindenkinek van egy társa ezen a világon,
De énnékem nincsen, csak a bánatom, a boldogtalanságom.