Rózsafakadáskor, tavaszi szellőben,
A hajnali álmok, vigasztaltak engem.
Hiába sietett nyár az öleléssel,
Őszi hervadáskor temettelek én el.
Téli temetőben, fagyos sírhant alatt,
Megpihent a szíved, s enyém árván maradt.
Jöhet ezer hajnal, nem lesz több szép álmom,
Elveszett mindenem, az én boldogságom.