Tavaszt váró erdők szélén álmodozva járok.
Ilyenkor úgy megölelném az egész világot.
De a világ nem jó hozzám, kitagadott régen,
Nem tudom ezt, csak valahol idebenn a szívem mélyén érzem.
Tavaszt váró erdők szélén nincsenek már álmok.
Nem járok már oda én sem, semmire sem várok.
Azt mondják a szerelemre: gyönyörű szép átok,
De ha soha nem jönne el, hogy ismernénk meg a boldogságot!