Tiszaparti nyárfaerdő, ráborult az őszi felhő,
Nincs már lombja lehullatta, az őszi szél messze hordta.
Nincs virág, se gerlebúgás, de szomorú a hervadás,
Elenyészett minden-minden, csak te szeress drága kincsem!
Életünk is oly veszendő, mint ősszel a nyárfaerdő,
Most volt még csak rügyfakadás, máris itt van a hervadás.
Fáj a szívem, fáj a lelkem, feltör a sok emlék bennem,
Eltemetett sok szép álmom, rég elveszett boldogságom.