Valamikor én is téptem, május éjjel nyíló orgonákat.
Valamikor én is hittem, szerelmében egy csalfa leánynak.
Valamikor én is szőttem, mámorító boldogságról álmot,
Mégis csalódott a szívem, engemet is utolért egy átok.
Megváltozott az életem, elmúltak már a szerelmes évek.
Voltam egyszer ifjú én is, vakon hittem a lányoknak régen.
De amíg az ember boldog, soha nem jut eszébe a bánat,
Nem tépek már soha többé május éjjel, nyíló orgonákat.