Vedd elő az imakönyved, imádkozzál értem,
Mert énnékem már elég volt, amit eddig éltem.
Imádságod legyen az én vigaszom a sírba,
Mert a szívem a szenvedést tovább már nem bírja.
Ne égjen könny a szemedben, ha temetnek engem,
Ne zavarja zokogásod messze szálló lelkem.
A síromra ne hozz többet, csak egy szál virágot,
S azért az egy szál virágért mindent megbocsátok.