Virágos tavasz volt, mikor enyém lettél,
Akkor is tavasz volt, amikor elmentél.
Úgy hagytál itt engem, mint vihar az erdőt,
Még a nevedet is elvitted szívemből, összetört szívemből.
Őszi lomb hullásban a nyomodat járom,
Fagyos éjszakákon visszatérted várom.
Visszavárlak téged a vándormadárral,
Minden tavasz estén illatos virággal, harmatos virággal.
Hogyha visszajönnél, de megbecsülnélek,
Legdrágább kincsemnél jobban féltenélek.
Fehér violákból vetném meg az ágyad,
Senki sem lehetne boldogabb tenálad, boldogabb tenálad.