Volt egyszer egy szőke asszony, kökényszemű, csalfa,
A szívemet kifosztotta, elárulta, csalta.
Ráköltöttem a jussomat, ökröm, lovam, telkem,
Csalfa csókja tengerében elveszett a lelkem.
Ő miatta lett belőlem korcsmatölteléke,
Ő miatta a napomnak mámor most a vége.
Iszom, hogy a bánat érte könnyre ne fakasszon,
Ne tudja, hogy őt siratom, az a szőke asszony.