Nézlek, csak nézlek,
most jó gondolni téged,
az éjszakában, a fényben,
erdőben, réten járni,
tóparton megpihenni veled.
Nézlek, csak nézlek,
már nem indulhatok érted,
egy elveszett fényképet
szorongatok. Az ágyamban
csak hajnalízű vágyam van velem.
Jöjj, állj elém - és ölj meg újra,
vérnek virága szirmát bontja.
Mint egy elgyötört vízbefúló -
már ott a part - de elsodorja a folyó.
(...sodorja a folyó...)
Nézlek, de nem látlak,
szögesdrótozott tájak,
és ellenséges árnyak közt
járok fegyvertelen -
a földre hullok, s te nem vagy itt velem.
Jöjj, állj elém - és ölj meg újra,
vérnek virága szirmát bontja.
Mint egy elgyötört vízbefúló -
már ott a part - de elsodorja a folyó.
(...sodorja a folyó...)
Szivárványszínű remény,
a Halál-folyamnál végetér,
de átkel rajta, partot ér,
majd felkiált - és új útra lép.
Jöjj, állj elém - és ölj meg újra,
vérnek virága szirmát bontja.
Mint egy elgyötört vízbefúló -
már ott a part - de elsodorja a folyó.
Jöjj, állj elém - és ölj meg újra,
vérnek virága szirmát bontja.
Mint egy elgyötört vízbefúló -
már ott a part - de elsodorja a folyó.
(...sodorja a folyó...)
Nézlek, csak nézlek,
most jó gondolni téged,
ellenséges árnyak közt
járok fegyvertelen,
a földre hullok, s te nem vagy itt velem.