Aki néhány fröccsöt iszik, az angyalok hazaviszik, egyenest a zöldpaplanos ágyába.
Reggel aztán arra ébred, neje kérdi: hol a pénzed? Ott maradt az a Becsali csárdába.
Nem is csoda, úgy húzták a cigányok, megölelte volna ott a világot...
Másnap szánja ám a vétkét, így csitítja feleségét: Többé ilyet fogadom nem csinálok!
De az ördög sose alszik, pár nap múlva hív egy taxit, vigye megint a Becsali csárdába.
Dal hajtja a szíve malmát, elfelejti fogadalmát, belesírja bánatát egy nótába.
Rendelik a fröccsöt a jó barátok, Száz rózsáért szép summa pénzt kivágott.
Talán szidást se kap érte, ha betoppan felesége, lába elé szórja a sok virágot.
Ám a sorsa most se hoz jót, Anyósa nyit otthon ajtót, és az ajkán nincs helye a szép szónak.
Hiába a sok-sok rózsa, hetykén fütyürészett nóta, ajtót mutat a becsipett cigánynak.
A korhelyben szinte megfagy a lélek, s benne most a józan ész is felébred:
Nem szabad a szeszt vedelni, kortyolgatva kell azt nyelni, így látszik csak néha szebbnek az élet!