Az állomás messze,
A szerelvény száguld.
Túl fáradt vagy persze,
Hogy a tájat bámuld.
Elnyom az álom,
Már nem vagy jelen:
Emlék-utakon jársz
Szép csendesen
Felsejlik benned
Egy régi érzés,
Határok nélkül
Távolbanézés
Hosszú útra készen
Állsz a part szélén,
Nem is tudod még,
Hol kötsz ki a végén!
Hív az országút
Az élet erről szól
Száz határ vár, hát
Indulj már!
Felemelt fejjel és
Hüvelykujjal
Várod a fuvart
Egy jó baráttal
Szembe az árral,
Sok akadállyal
Ballagtok, legyen
Éjjel, vagy nappal.
Felriadsz, látod
Megállt a vonat.
Szeded a holmid;
Irány Napnyugat!
Nincs megállás és
Nincsen határ!
Szabadon szárnyalsz,
Mint a madár!
Hív az országút
Az élet erről szól
Száz határ vár, hát
Indulj már!