Jaj, de finom, jó zamatú borocska, a kiskunsági kadarka!
A szőlőjét kötözgette, szüretelte az én rózsám a Julcsa.
Megigézett az a ringó járása, nincsen párja hét vármegye határba',
Ha rám nevet a két szeme, egyre jobban bolondulok utána.
Szüret után házasodok, édes párom lesz énnékem a Julcsa!
Együtt megyünk kötözgetni, permetezni, szüretelni a dombra.
Megölelem, ahányszor csak akarja, tüzes csókját sokszor kérem naponta, /mert/
Bizony mondom, tüzesebb, mint az a híres kiskunsági kadarka.