Ha én egyszer házasodnék, meggondolnám kit vezetek majd az oltár elébe.
Csak olyat, ki a csókomért tüzes csókját adja nekem érte mindig cserébe.
Azon kívül nem sokat jár kicsi szája, nem perel, ha elmegyek én /a/ csárdába,
Tudja jól, ha majd hazamék', ő énnekem épp elég lesz estére vacsorára.
Meggondoltam én magamat, állom is hát a szavamat, megmaradok legénynek.
Nem veszem el hát a kedvét, csak úgy lopva kacsintok át a sok szép
menyecskének. /Mert/
Azt mondják a legényélet úgy lesz tartalmas, asszonyoktól csókot lopni izgalmas,
Ezt teszem hát jó magam is, hadd mondják rám ezután is:
"az élet nem unalmas!"