Kinőtt már az apósom a huncutságból régen.
Nem kerülget menyecskéket bolt előtt a téren.
A kocsmát is elkerüli, hajlott bizony a jó szóra,
Nem dorombol, otthon morog néha az anyósra.
Hetvenkedik az apósom, nem jár már a bálba.
Deresedi göndör haja, fáj a szíve, s lába.
Mostanában akkor csillog az a huncut szeme párja,
Ha ölébe ül, megcsókolja a kis unokája.