Valamikor volt nekem egy kapcsos imakönyvem,
Jaj, de sokszor hullott reá keserűn a könnyem.
Ha az Isten meghallgatott hálás voltam érte,
Mégis az én szegény szívem, de sok bánat érte.
Árva vagyok, mint lehulló falevél, oly árva,
Hideg télben búslakodó magányomba' zárva.
Kinyitom az imakönyvem, s könyörögve kérem,
Csak még egyszer legyek boldog úgy, mint egykor régen.