Ablakomból ahogy nézem a zöldelő fákat,
Gondolatban megcsókolom az Édesanyámat.
Eszembe jut gyermekkorom, amikor még dalolgattál nékem,
De sok kedves, szép nótára tanítottál Édesanyám régen.
Azóta a vándorfecskék sokszor visszatértek,
Én is gyakran felkeresem az elhagyott fészket.
Nem változott otthon semmi, dalolok a kisfiamnak csendben,
Mint ahogyan Te altattál, Édesanyám nótaszóval engem.