Az égbolton fergeteges nagy-nagy vihar támad,
A szívembe beköltözött mélyen a búbánat.
Megrepedne a bús szívem, ha nem láthatnálak,
Édes rózsám mért kell sírni mindig csak utánad?
Nyílik már a tarka virág odakint a réten,
Fészket raknak a gerlicék lombok sűrűjében.
Rakjunk fészket mi is rózsám még ezen a nyáron,
Ha hűséges leszel hozzám, te leszel a párom.