Azt igérted boldog leszek, engem többé semmi rossz nem érhet.
Nem kell többé odaadnom, szívem-lelkem, hazug szép meséknek.
Újra szép lesz az életem, s az utcákon mosolyogva járok,
S énnékem is, úgy mint másnak, illatoznak, s nyílnak majd virágok.
Azt igérted elfelejtek, mindent ami teelőtted történt.
Azt mondtad, hogy kárpótolsz majd, minden egyes másért ejtett könnyért.
Ki tudja, hogy álmodom-e, s ha álmodom, hogyan ér majd véget,
De míg élek, ezt a mesét, ezt az álmot, hadd higgyem el néked!