Búcsúestre jöttünk össze, cigány húzza a fülembe, jó bor mellett vidáman szól a nóta.
De mikor a csárdás csendül, még a vérem is felpezsdül, gyere ide rózsám a két karomba.
Húzzad prímás, hadd kacagjon a hegedű, táncra perdül lány és legény, mert jó kedvű,
Mily gyorsan a szívem dobog, csizmám sarka csak úgy kopog, te vagy az én életemnek virága.
Hajnalodik, dereng az ég, hazament már minden vendég, csak még páran maradtunk a csárdába',
Dicséretre, ha nem értünk, gyalázatra még ráérünk, mit sem adunk mi a világ szájára.
Fürgén járjuk szép kettesben a friss csárdást, búcsúestre iszunk még ma nagy áldomást,
Vigyázz banda most húzd a tust, nemsokára fehér mirtuszt tűzök én a rózsám selymes hajába.