Csendes, forró nyári estén, a Balaton partján,
Egymagamban üldögéltem, sütött a vén hold rám.
Sima, szép volt a víz tükre, álmok úsztak rajta,
Egy szerelmes, szép álomnak, lettem ott a rabja.
Az éjszaka mély csendjében, megdobbant a szívem,
Egy csillagot találtam én, fenn a magas égen.
Ragyogását megcsodáltam, Ő lett boldogságom,
Amíg élek, csak Őt nézem, holdas éjszakákon.