Csókolgatom fényképedet, szemed csillog, mintha hozzám szólna.
A te édes piros szádnak gondolatban ajkamon ég csókja.
Eltűnődöm én a múlton, de jó is volt, mikor enyém voltál,
Amikor még karjaimban nevetgéltél, boldogan daloltál.
A szép magyar cigányzene vigasztalója az életemnek.
Dalok szárnyán repülhetek ahhoz, akit soha nem felejtek.
Ha rám villan fénylő szeme, elfelejtem szomorú magányom,
Muzsikálok, dalolgatok, ebben érzem én a boldogságom.