De szép is volt, mikor dalolt, olyan volt a hangja,
Mint a kedves magyar tájak búgó, szép harangja.
Elbűvölten hallgattuk a szép magyar nótákat,
Lelkünk húrján dallá olvadt a hangjától öröm és a bánat.
Nem hajthat már új virágot az Ő nótafája,
Szép emlékét megőrzi majd a sok hangbarázda.
Reánk maradt örökségül csodálatos hangja,
Felvidul a magyar ember, ha nótáit újra meghallgatja.