Elérkezett az az idő, amikor már bandukolva járok,
Számolgatom napjaimat, az élettől már nem sokat várok.
Úgy érzem, hogy minden percem egyre drágább nékem,
Magányomban elmerengve latolgatom, milyen is volt régen?
De jól esne a szívemnek a régi szép emlékekből élni!
Bárhogyan is akarom ezt, nem tudom a szépet felidézni.
Nem emlékszem már a jóra, csak a fájó múltra:
Nem szabad a gyógyult sebet feltépdesni, felidézni újra!