Elkerülnek az emberek, mintha bűnös lennék,
Pedig csak az ifjúságom temettem el nem rég.
Siratom az elmúlását sok-sok bohém, nótás kedvű évnek,
Ha a szívem bánatos volt, a nótával könnyebb volt az élet.
Elkerülnek az emberek, számkivetett lettem,
Azt mondják, hogy a templomban sosem látnak engem.
Pedig sokszor imádkozom, amíg mások mulatozni járnak,
S arra kérem az Úristent; utam végén fogadjon fiának!